Interjú Wein Andrással a HM EI Zrt. vezérigazgató-helyettesével.
A kritikus infrastruktúrák biztonsága, a digitális szuverenitás és az okos városok fejlődése ma már elválaszthatatlan egymástól. A GreenTech Magazin számára készített interjúban Wein András, a HM EI Zrt. kutatási, fejlesztési és innovációs vezérigazgató-helyettese arról beszél, hogyan találkozik a védelmi ipar és a civil infrastruktúrák világa, és milyen szerepet játszanak ebben a legújabb technológiai megoldások.
A HM EI Zrt. a magyar védelmi ipar egyik kulcsszereplője, amely komplex rendszerintegrációs feladatokat lát el. Hogyan változott a vállalat szerepe az elmúlt években a gyorsan átalakuló biztonsági és technológiai környezetben?
A HM EI Zrt. a magyar védelmi ipar meghatározó vállalata. Állami tulajdonú cégként több mint három évtizedes tapasztalatunk van, széles szakmai portfólióval, melyek közül a katonai rendszerintegrációs szolgáltatásokat emelném ki. A megújuló magyar haderő eszközeit integráljuk a Magyar Honvédség rendszerébe úgy, hogy azok megfeleljenek a megváltozott biztonsági kihívásoknak. Ilyen kihívás lehet akár a mesterséges intelligencia széles körű használata, akár a kiberbiztonsági problémák megjelenése. Ugyanígy a kibervédelem és a digitális reziliencia kiemelten fontos területté vált nálunk is, éppúgy, mint partnerünknél, a Magyar Honvédségnél. Mi egyben felhasználók és fejlesztők is vagyunk, ezért lépést kell tartanunk az információs technológia fejlődésével, és védelemmel kell ellátni a digitális infrastruktúrát.
A kutatás, fejlesztési és innovációs terület vezetőjeként milyen fő irányokat lát jelenleg meghatározónak a védelmi iparban, különösen a digitális és autonóm rendszerek területén?
A legnagyobb változás nem egyetlen technológia megjelenése, hanem ezek kombinációja, így a mesterséges intelligencia, az autonóm rendszerek és a hálózatokba kötött működés. Ez egy olyan működési modellt eredményez, ahol gyorsabb döntések születnek, az operációs frontvonalban kevesebb emberi jelenlét szükséges. A mai modern hadviselés egyre inkább adatvezérelt, a valós idejű adatfeldolgozásra irányuló szenzorok, drónok és műholdak támogatásával. Az AI a döntés-előkészítés legfőbb támogatója lett, de azt soha ne felejtsük el, hogy a végső döntés mindig az ember kezében marad. Ezért is emelkedik szinte önálló területté a gyűjtött információk validálása. Az autonóm és félautonóm rendszerek területén az egyik leglátványosabban fejlődő terület a drónrajok és pilóta nélküli szárazföldi járművek együttes, koordinált működése.
Az okos városok koncepcióját Önök a kritikus infrastruktúra-biztonság és a digitális szuverenitás felől közelítik meg. Mit jelent ez a gyakorlatban egy város működése szempontjából?
Kritikus infrastruktúra az, ami nélkül a működés összeomlik: ilyen az energiaellátás, a közlekedési rendszerek, a telekommunikáció, az egészségügy és a pénzügyi szektor. Egy védelmi ipari cég legnagyobb hozzáadott értéke az, hogy magas megbízhatóságú rendszereket biztosít a civil infrastruktúra számára. Védelmi szemléletben az okos város nemcsak optimalizálja, hanem ellenállóvá is teszi ezeket. Így például, ha kibertámadás éri az áramszolgáltatót, legyen tartalék megoldás, ha kiesik a GPS-alapú irányítás, a közlekedés akkor is működjön. Az egyik legkritikusabb pont mindig a digitális szuverenitás: ki irányítja a rendszereket és ki kezeli az adatokat, hol tároljuk ezeket, milyen szoftvereket használunk, hozzáférhető-e kívülről a rendszer? Legyen ezeket a rendszereket kiszolgáló saját, auditált kommunikációs hálózat, vagy a közlekedés irányítása ne függjön kizárólag külföldi szolgáltatótól! A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a védelmi ipar alapból a biztonságra tervez: titkosított kommunikáció minden szinten, izolált hálózatok és folyamatos monitoring. Az ellenállóság (reziliencia) kiemelt szerepét pedig az mutatja, hogy akár egy áramszünet, egy kibertámadás vagy kommunikációs zavar esetén legyen B-terv, képesek legyünk kezelni a kialakult helyzetet. Egy „okos városnak” tudnia kell kezelnie a hibrid támadásokat (dezinformáció, infrastruktúratámadás, kibertámadás stb.), tehát egyfajta védelmi rendszerként is működnie kell.
Milyen konkrét példákat tudna említeni arra, amikor a védelmi iparban alkalmazott technológiák vagy módszerek sikeresen adaptálhatók voltak a civil infrastruktúrák védelmében?
Számos kettős felhasználású (dual-use) technológia létezik, amely a védelmi ipar után megjelent a civil szférában is. Talán az egyik legismertebb példa a műholdas helymeghatározás (GPS), amit először a katonai navigációban használtak. Gondoljunk bele: ha nincs pontos helymeghatározás, időpont, akkor mennyire sérülékeny lehetne a bankrendszer, a mobilhálózat vagy éppen az energiaellátás. A mai internet gyökerei is a védelmi kutatásokból erednek. Számos példát látunk a világban arra, amikor védelmi ipari cégek ténylegesen hozzájárultak okos városokhoz, kritikus infrastruktúrákhoz és digitális szuverenitáshoz. Mexikóvárosban például több mint 8 ezer kamerát és drónokat telepítettek a Safe City projekt keretében, automatikus rendszereket építettek ki az incidensek felismerésére. A központi irányításnak köszönhetően valós időben figyelik a várost, automatikusan mennek a riasztások a rendőrségre vagy éppen a tűzoltóságra. Indonézia épülő új fővárosában (Nusantara) is hasonló szisztéma szerint teszik okossá a várost.
A reziliens városi ökoszisztémák kialakítása egyre inkább nemzetbiztonsági kérdéssé válik. Melyek azok a legkritikusabb sérülékenységek, amelyekkel ma egy modern városnak szembe kell néznie?
A sérülékenységek három fő rétegben jelennek meg. Az első az ellátási lánc kitettsége: a modern városok infrastruktúrájában rengeteg külföldi gyártású komponens van: chipek, szoftverek, kommunikációs eszközök, amelyek rejtett kockázatokat hordozhatnak. A második réteg a rendszer összetettségéből fakad, hiszen minél okosabb egy város, annál több egymással összefüggő rendszere van, és egyetlen pont meghibásodása dominószerű leállást okozhat. A harmadik pedig az emberi tényező: a legszofisztikáltabb kibervédelmi rendszert is meg lehet kerülni adathalász támadással vagy bennfentes fenyegetéssel. Ehhez adódnak a fizikai fenyegetések (pl. dróncsapások kritikus csomópontok ellen), amelyek ellen a civil infrastruktúra alapesetben nincs felkészülve.
A mesterséges intelligencia és a kiberbiztonság metszéspontja új lehetőségeket és kockázatokat is hordoz. Hogyan látja ezek egyensúlyát, és milyen szerepe van ebben a védelmi ipari tapasztalatoknak?
Az AI a kiberbiztonság területén egyszerre jelent fenyegetést és védelmi eszközt. Támadói oldalon: deepfake dezinformáció, AI-vezérelt phishing, azaz adathalászat. Védelmi oldalon: anomáliadetekció valós időben, vagyis a szokásostól eltérő, furcsa vagy gyanús minták felismerése adathalmazokban. Fontos még itt a zero trust, „nulla bizalom” elve, ami azt jelenti, hogy semmilyen felhasználónak vagy eszköznek nem adunk automatikusan bizalmat, minden hozzáférést folyamatosan ellenőrzünk és hitelesítünk.
A védelmi ipar legnagyobb előnye ezen a területen, hogy óriási tapasztalatok vannak az adversarial (támadó) rendszerek ellen. És ami a legfontosabb: az AI bevezetése bizony nem egyszeri lépés, folyamatosan tesztelni, auditálni kell.
A HM EI Zrt. tevékenységeiben hangsúlyos a rendszerintegráció. Milyen kihívásokat jelent a különböző technológiai rendszerek – például kommunikációs, drón- vagy radarmegoldások – összehangolása egy egységes működési környezetben?
A különböző rendszerek egységes működési környezetbe integrálása az egyik legnagyobb kihívás a védelmi iparban. A különböző rendszerek gyakran más gyártótól jönnek, más szabványokat használnak. A HM EI Zrt. éppen ezt a problémát kezeli: integráljuk a beszerzett eszközöket, technológiákat azért, hogy ezeket hatékonyan lehessen használni. Persze itt számos probléma merülhet fel: minél jobban összekötjük a rendszereket, annál nagyobb a kibertámadások áttételeződésének veszélye, tehát rögtön ezt a problémát is kezelni kell.
Hazai példaként érdemes kiemelni a Gidrán páncélozott járművet, amely a magyar védelmi ipar egyik legnagyobb rendszerintegrációs projektje. A program jól mutatja, hogyan fogja össze a HM EI Zrt. a különböző hazai és nemzetközi komponenseket – hajtástechnikát, kommunikációs rendszereket, fedélzeti elektronikát – egyetlen, a Magyar Honvédség igényeihez szabott egységes platformban. Vagyis nem a gyártás a lényeg, hanem a validálás és az, hogy hadrendbe állítható rendszert csinálunk. Sikerünket igazolja, hogy a Magyar Honvédség számára már több mint 50 Gidrán integrációját végeztük el. Így született meg egy kiváló 4×4-es járműből egy többfunkciós harcjármű.
Személyes pályája során multinacionális ipari környezetből érkezett a védelmi iparba. Milyen vezetői és innovációs tapasztalatokat tudott átültetni ebbe a speciális szektorba?
Civil munkatapasztalataim meghatározó részét a vasútijármű-iparban szereztem. Megismertem a különböző vasúti járművek (mozdonyok, teherkocsik, személykocsik) gyártási és karbantartási rendszereit, amelyek meglepő módon nagyon hasonlítanak a katonai járművek hasonló megoldásaihoz. Egy-egy vasúti vagy védelmi ipari beszerzési projekt lebonyolítási ideje is hasonló: 2–3 éves előkészítés után sokszor 4–5 éven keresztül tart a termékek szállítása. Egy védelmi termékeket gyártó cég éves darabszámai nagyon hasonlóak egy vasúti gyártó darabszámaihoz. Az alkalmazott projekt- és innovációmenedzsment-megoldások is hasonlóak. Ami újdonság volt, az pont a HM EI Zrt. speciális szakterülete, a katonai rendszerintegráció, amit kiváló szakemberek segítségével ismerhettem meg.
Előre tekintve: melyek azok a technológiai vagy stratégiai trendek, amelyek a következő 5–10 évben alapvetően formálhatják a védelmi ipar és a civil infrastruktúrák kapcsolatát?
Mind a civil szektor, mind a védelmi ipar legértékesebb készségei a jövőben – de már ma is – az adattudomány, a gépi tanulás, a mesterséges intelligencia, a kiberbiztonság és a felhőalapú rendszerek ismeretei. Ezek a területek nemcsak a technológiai fejlődést, hanem az üzleti siker kulcsát is jelentik a civil és a védelmi iparban is. Az AI döntéstámogató szerepének elterjedése is alapvetően formálja majd a két terület kapcsolatát. Persze amit itt mindenképpen kezelni kell, az az emberi felelősség kérdése. Az viszont megkerülhetetlen lesz a jövőben is, hogy a legvégén mindig az embernek kell meghoznia a döntést. A védelmi ipar és a civil szféra szempontjából elkerülhetetlen a kettős felhasználású technológiák normává válása, és ez az, amiben a HM EI Zrt., a magyar haderő rendszerintegrátora folyamatosan megújuló, innovatív szemléletével sikeresen tudja támogatni megrendelőit stratégiai céljaik elérésében.
Kovács Károly
Tartalom megosztása: