Hogyan válhat egy regionális innovációs központ nemzetközi technológiai csomóponttá?
Interjú Dr. Weltsch Zoltánnal, a Széchenyi István Egyetem kutatójával.
Az ipari innováció ma egyre kevésbé lineáris folyamat. A mesterséges intelligencia, az autonóm rendszerek, az energiatárolás és a mobilitási technológiák egymással összekapcsolódva formálják a következő évtized ipari ökoszisztémáit.
Ezekben a rendszerekben egyre nagyobb szerepet kapnak azok a kutatási és innovációs központok, amelyek képesek valódi hidat építeni az akadémiai tudás, az ipari fejlesztések és a piaci bevezetés között.
A zalaegerszegi innovációs környezet – különösen a ZalaZONE és az ehhez kapcsolódó kutatási infrastruktúra – az elmúlt években ilyen találkozási ponttá vált.
A GreenTech Magazin Dr. Weltsch Zoltánnal, a Széchenyi István Egyetem kutatójával beszélgetett arról, hogyan épül egy ilyen technológiai ökoszisztéma, milyen szerepet játszik benne az egyetem, és merre tartanak a mobilitás és az energia legfontosabb innovációs irányai.
Egy innovációs ökoszisztéma vezetése egyszerre kíván tudományos és ipari gondolkodást. Mely szakterületek és korábbi tapasztalatok formálták leginkább az Ön vezetői szemléletét?
Úgy látom, hogy az innováció világában gyakran kétféle gondolkodásmód jelenik meg: az egyik a klasszikus kutatói szemlélet, amely mély tudományos megalapozottságra épít, a másik pedig az ipari megközelítés, amely a gyors, gyakorlati problémamegoldásra fókuszál. Én tudatosan a kettő metszetében pozicionálom magam.
Mindig is arra törekedtem, hogy az ipari gondolkodás logikáját – a hatékonyságot, a célorientáltságot és a megvalósíthatóságot – beemeljem a kutatási folyamatokba, miközben a tudományos mélységet és rendszerszintű megértést sem engedem el.
Ebben meghatározó szerepe volt annak, hogy pályám során széles körben dolgozhattam együtt ipari partnerekkel: a kisebb, rugalmas vállalkozásoktól egészen a nagy nemzetközi cégekig. Ezek az együttműködések nemcsak technológiai, hanem gondolkodásmódbeli szempontból is rendkívül sokat adtak.
Ezzel párhuzamosan az akadémiai pálya különböző szintjeit is végigjártam, ami segített abban, hogy komplex, rendszerszintű szemléletben gondolkodjak. A kettő együtt – az ipari tapasztalat és a tudományos háttér – adja azt az egyensúlyt, amelyre ma a vezetői szemléletem épül.
Volt olyan szakmai pillanat vagy projekt a pályája során, amely meghatározta azt, hogyan gondolkodik ma kutatásról és ipari innovációról?
Valójában nem egyetlen konkrét projektet emelnék ki, hanem inkább egy folyamatot. Nagy szerencsém volt a pályám során, mert olyan szakemberekkel dolgozhattam együtt – mind az egyetemi közegben, mind ipari projektekben –, akiktől nemcsak szakmailag, hanem gondolkodásmódban is nagyon sokat tanultam.
Ezek a személyes együttműködések formálták igazán azt, ahogyan ma a kutatásról és az innovációról gondolkodom. Megtanultam, hogy a tudományos eredmények önmagukban nem elegendők – akkor válnak igazán értékessé, ha képesek kapcsolódni a valós ipari problémákhoz és fejlesztési igényekhez.
Ezért számomra mindig is kiemelt cél volt, hogy a kutatási tevékenységet a lehető legszorosabban összekapcsoljuk az ipari innovációval. Azok a projektek voltak a legmeghatározóbbak, ahol ez a kapcsolat valóban működött: ahol a laboratóriumi eredményekből kézzelfogható, alkalmazható megoldások születtek.
Az egyetem szerepe a zalaegerszegi ökoszisztémában
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznia: mi a Széchenyi István Egyetem zalaegerszegi jelenlétének legfontosabb küldetése?
A küldetésünk, hogy a ZalaZONE közelségéből adódó egyedülálló lehetőségeket kihasználva olyan egyetem–ipar együttműködéseket építsünk, amelyek nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is látható kutatási és innovációs eredményeket hoznak létre.
Miben különbözik ez egy klasszikus egyetemi kutatás-fejlesztési helyszíntől?
A zalaegerszegi jelenlét egyik legfontosabb sajátossága, hogy egy kifejezetten új és korszerű infrastruktúrára épül, ami lehetővé teszi, hogy ne hagyományos egyetemi kutatási modellekben gondolkodjunk. Célunk, hogy itt kifejezetten élenjáró technológiákhoz kapcsolódó, alkalmazásorientált kutatásokat és fejlesztéseket valósítsunk meg.
Ennek egyik legújabb pillére a frissen átadott Fenntartható Energia Laboratórium, ahol széles körű energetikai oktatási és kutatási tevékenységet végzünk. Ez a környezet nemcsak a tudás átadását szolgálja, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a hallgatók és a kutatók valós ipari kihívásokhoz kapcsolódó projekteken dolgozzanak.
Összességében tehát a zalaegerszegi modell abban különbözik a klasszikus egyetemi K+F-helyszínektől, hogy sokkal erősebben épít a korszerű infrastruktúrára, az ipari kapcsolatokra és a gyakorlati hasznosíthatóságra. Ez a szemlélet ugyanakkor nemcsak Zalaegerszegre jellemző, hanem általánosan is meghatározza a Széchenyi István Egyetem működését: az egyetem tudatosan törekszik arra, hogy a kutatás és az innováció szoros kapcsolatban álljon az ipari igényekkel és a piaci hasznosíthatósággal.
A következő években melyik az a két-három szakmai terület, amelyre a legerősebben szeretnének építeni, és miért éppen ezekre?
A következő években elsősorban két, egymással szorosan összekapcsolódó területre szeretnénk építeni: a járműipari és az energetikai kutatásokra. Meggyőződésünk, hogy a jövő egyik legmeghatározóbb kérdése az energia – annak előállítása, hozzáférhetősége és különösen a hatékony tárolása.
Miközben az energiaigény világszerte dinamikusan növekszik, a rendelkezésre állás és az ellátásbiztonság számos esetben korlátokba ütközik. Ez a kettősség alapvetően formálja a mobilitás jövőjét is, ezért kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a járműipari fejlesztéseket rendszerszinten kapcsoljuk össze az energetikai megoldásokkal.
Ennek megfelelően fókuszterületeink közé tartozik az elektromos mobilitás és járműenergetika, az energiatárolási rendszerek fejlesztése, a megújuló energiaforrások integrációja, valamint az energiaellátó rendszerek és okoshálózatok (smart grid) kutatása. Emellett hangsúlyt helyezünk az energiahatékonyságra, a fenntartható energetikai rendszerekre, valamint a hidrogéntechnológiák és más alternatív energiahordozók vizsgálatára is.
Célunk, hogy ezeknek a területeknek az integrációjával olyan komplex megoldásokat hozzunk létre, amelyek nemcsak technológiai szinten, hanem rendszerszinten is választ adnak a jövő mobilitási és energetikai kihívásaira.
A zalaegerszegi innovációs környezet egyszerre foglalkozik mesterséges intelligenciával, dróntechnológiával, autonóm járművekkel és energiatárolással. Mi az a közös „rendszerlogika”, amely ezeket a területeket összeköti?
Az autonóm rendszerek egyértelműen a jelen és a jövő meghatározó mobilitási formái. Ide tartoznak nemcsak az önvezető járművek, hanem a távolról irányítható vagy autonóm módon működő drónrendszerek is, amelyek egyre szélesebb körben jelennek meg az ipari és logisztikai alkalmazásokban.
A közös rendszerlogikát ezek között a területek között az adja, hogy mindegyik komplex, szenzorokra, adatfeldolgozásra és intelligens döntéshozatalra épülő rendszerekben gondolkodik. Ugyanakkor van egy még alapvetőbb összekötő elem: az energetika.
Az energiaellátás, az energiamenedzsment és a hatékony energiatárolás biztosítja ezeknek a rendszereknek a működőképességét és fenntarthatóságát. Legyen szó autonóm járművekről vagy drónokról, a hatótáv, az üzemidő és az üzembiztonság mind közvetlenül az energetikai háttérrendszereken múlik.
Éppen ezért ezeket a technológiákat nem különálló fejlesztési irányokként kezeljük, hanem egy integrált rendszer részeként, ahol az autonóm működés, a digitalizáció és az energetika együtt határozza meg a jövő mobilitási és ipari megoldásait.
Az energiatárolás kulcsfontosságú kérdéssé vált a mobilitás és az energiarendszerek jövőjében. Hol tud a legnagyobb hozzáadott értéket nyújtani a zalaegerszegi innovációs környezet?
- tesztelés és validáció
- rendszerszintű integráció
- ipari pilotprojektek
- kompetenciaépítés
- vagy inkább valamilyen más terület?
Úgy gondolom, hogy a zalaegerszegi innovációs környezet legnagyobb hozzáadott értéke a rendszerszintű megközelítésben és az erre épülő komplex megoldásokban rejlik. Bár a tesztelés és validáció, valamint az ipari pilotprojektek megvalósítása is kiemelten fontos, az igazi erősség abban van, hogy ezeket képesek vagyunk integrált rendszerként kezelni.
Ebben kulcsszerepe van annak a szakmai közegnek, amely Zalaegerszegen kialakult. Az itt dolgozó kollégák kiemelkedő rendszerszemlélettel és széles körű szaktudással rendelkeznek, és ami talán még fontosabb, rendkívüli nyitottsággal fordulnak az új technológiák és kihívások felé.
Ez a kombináció teszi lehetővé, hogy ne csak egy-egy részterületen nyújtsunk értéket, hanem az energiatárolástól kezdve a rendszerszintű integráción át egészen az ipari alkalmazásokig teljes megoldási láncokat tudjunk lefedni. Meggyőződésem, hogy ez a kompetencia az, ami hosszú távon is versenyképessé teszi a Széchenyi István Egyetem zalaegerszegi innovációs környezetét.
Egy technológiai innováció útja gyakran a modellezéstől a prototípuson át a tesztelésig és az ipari bevezetésig vezet. Hol látja ebben a láncban a legnagyobb kockázatot? Hogyan tudja egy olyan infrastruktúra, mint a zalaegerszegi innovációs környezet, csökkenteni ezeket a kockázatokat?
Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb fejlesztési szintre jut egy technológia – különösen amikor a prototípusfázisból a valós környezetben történő alkalmazás felé haladunk –, annál nagyobb kockázatok jelennek meg. Ezek nemcsak technológiai, hanem üzleti és szabályozási kockázatok is lehetnek. A legkritikusabb pontot jellemzően az jelenti, amikor egy jól működő kutatási vagy laboratóriumi eredményt ipari környezetbe kell átültetni. Itt dől el, hogy egy megoldás valóban skálázható és gazdaságosan alkalmazható-e.
Ebben a folyamatban nagy előnyt jelent számunkra, hogy a Széchenyi István Egyetemen egy rendkívül felkészült és professzionális támogató háttér áll rendelkezésre. Legyen szó iparjogvédelemről, pályázati és finanszírozási támogatásról vagy innovációmenedzsmentről, ezek a rendszerek jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a fejlesztési kockázatokat tudatosan kezelni és minimalizálni tudjuk.
Mit jelent a gyakorlatban egy ipari partner számára az együttműködés ebben az innovációs környezetben? Milyen infrastruktúra, mérnöki támogatás és tesztkörnyezet áll rendelkezésre?
A gyakorlatban az ipari partnerekkel való együttműködés azt jelenti, hogy közös kutatás-fejlesztési és innovációs projekteket valósítunk meg, ahol az egyetem teljes körű szakmai támogatást nyújt. Jellemzően azokon a területeken kapcsolódunk be mélyebben, amelyek vagy nem állnak rendelkezésre a vállalatnál, vagy a működési környezetük nem teszi lehetővé azok hatékony fejlesztését.
Célunk minden esetben az, hogy a közös munka végén egy kézzelfogható, ipari szempontból is értékteremtő megoldás szülessen. Ehhez mérnöki támogatást, kutatási infrastruktúrát és tesztelési lehetőségeket biztosítunk, amelyek segítik a fejlesztések gyorsabb és biztonságosabb megvalósítását.
Bizonyos partnerek esetében az együttműködést egy magasabb szintre is emeljük: az innovációs park területén irodai vagy laboratóriumi jelenlétet biztosítunk számukra. Ez lehetővé teszi, hogy az ipari és egyetemi szakemberek napi szinten, közvetlenül együtt dolgozzanak, ami jelentősen felgyorsítja a fejlesztési folyamatokat és erősíti az innováció hatékonyságát.
A technológiai innováció ma globális versenyben zajlik. Mennyire cél a nemzetközi piacra lépés és a startup-inkubáció a zalaegerszegi fejlesztési ökoszisztémában?
A nemzetköziesedés a Széchenyi István Egyetem egyik központi stratégiai célja, amellyel nemcsak azonosulunk, hanem aktívan támogatjuk is a mindennapi működésünkben. Meggyőződésünk, hogy a technológiai innováció ma már alapvetően globális térben zajlik, ezért kiemelten fontos a nemzetközi kapcsolatok építése és erősítése.
Ennek megfelelően a világ számos pontján alakítottunk ki együttműködéseket: dolgozunk együtt ázsiai partnerekkel – például koreai, szingapúri és kínai intézményekkel –, valamint amerikai szakmai kapcsolatokkal is rendelkezünk. Európai szinten szintén aktívak vagyunk, többek között német, olasz és spanyol egyetemekkel és kutatóintézetekkel működünk együtt.
A nemzetközi jelenlét erősítését szolgálja az általunk Zalaegerszegen szervezett Future of Vehicles konferencia is, amely évről évre lehetőséget teremt a szakmai kapcsolatok bővítésére. A tavalyi rendezvényen 11 országból több mint 120 résztvevő vett részt, ami jól mutatja a kezdeményezés nemzetközi relevanciáját.
Ezek az együttműködések nemcsak tudományos szempontból értékesek, hanem lehetőséget adnak közös kutatás-fejlesztési projektek megvalósítására, valamint a legújabb technológiák és tudás gyorsabb áramlására is.
Mindez egy erős és jól szervezett egyetemi háttérre épül, amely hatékonyan támogatja a nemzetközi kapcsolatok kialakítását és működtetését, így lehetővé téve, hogy valóban versenyképes, nemzetközi szinten is releváns innovációs tevékenységet folytassunk.
Ön szerint melyik három technológiai trend lesz a legmeghatározóbb a következő három–öt évben a mobilitás és az energiarendszerek területén?
Véleményem szerint a következő meghatározó technológiai irányok rajzolódnak ki a mobilitás és az energiarendszerek területén. Az első az energiafelhasználás és -gazdálkodás optimalizálása, amelynek célja, hogy minél hatékonyabban, lehetőleg olcsó és zöld energiaforrásokra támaszkodva működtessük rendszereinket. Ebben kiemelt szerepet kapnak a digitális megoldások és az intelligens energiamenedzsment-rendszerek.
A második kulcsterület a nagy léptékű energiatárolási megoldások térnyerése. Ez egyaránt érinti a háztartási és az ipari szintet, hiszen a megújuló energiaforrások elterjedésével egyre nagyobb szükség van a termelés és a fogyasztás közötti egyensúly biztosítására.
A harmadik meghatározó irány a fenntartható mobilitás gyakorlati megvalósítása, ahol a hangsúly már nem az elméleti megközelítésen, hanem a valós rendszerek működtetésén van. Ebben kulcsszerepet játszanak az autonóm és mesterséges intelligenciával támogatott megoldások, amelyek képesek optimalizálni az energiafelhasználást, csökkenteni a környezeti terhelést, és rendszerszinten hatékonyabb működést biztosítani.
Hol tart ma Magyarország az európai és globális versenyben ezekben a technológiai területekben?
Úgy gondolom, hogy Magyarország előtt reális lehetőség áll arra, hogy bizonyos részterületeken kimagasló eredményeket érjen el az európai és akár a globális versenyben is. Nem feltétlenül minden területen kell egyszerre versenyeznünk, hanem tudatos fókuszálással olyan szegmensekben érdemes erősödni, ahol már most is rendelkezünk kompetenciákkal.
Ehhez azonban elengedhetetlen az együttműködések erősítése az egyetemek, kutatóintézetek és ipari szereplők között. Kiemelten fontos a párhuzamos fejlesztések elkerülése, valamint az erőforrások összehangolt, stratégiai felhasználása.
Magyarországon számos nemzetközi szinten is meghatározó vállalat működik, amelyekre komoly innovációs potenciál építhető. Ezekkel a cégekkel szoros együttműködésben, közös fejlesztések mentén lehet olyan eredményeket elérni, amelyek a globális versenyben is láthatóvá és versenyképessé teszik a hazai szereplőket.
Hol lát valódi kitörési lehetőséget?
A valódi kitörési lehetőségek ott vannak, ahol a magyar mérnöki gondolkodás és problémamegoldó szemlélet képes egyedi, innovatív megoldásokat létrehozni. Ezek jellemzően nem feltétlenül tömegtermelési területek, hanem inkább olyan specializált szegmensek, ahol a kreativitás, a rugalmasság és a magas szintű mérnöki tudás versenyelőnyt jelent.
Ezen a téren Magyarország kifejezetten jó pozícióban van: a szakmai tudás és az innovációs képesség adott. A következő lépés az, hogy ezt tudatos, célzott támogatással és jól szervezett együttműködésekkel erősítsük tovább.
Ha sikerül a fejlesztési kapacitásokat, a beszállítói kompetenciákat és a speciális technológiai területeket fókuszáltan támogatni, akkor olyan megoldások születhetnek, amelyek nemzetközi szinten is versenyképesek.
Egy innovációs park sikerét számos módon lehet mérni: ipari projektek, bevételek, publikációk, szabadalmak, startupok. Az Ön szemében mi a legfontosabb mérce?
Egy innovációs park sikerét nem lehet egyetlen mutatóval mérni, mert ezek a tényezők szorosan összefüggenek egymással, és valójában egy komplex rendszert alkotnak.
Ha magas színvonalú kutatás valósul meg, abból minőségi publikációk születnek, amelyek hozzájárulnak a kutatók kompetenciájának fejlődéséhez. Ez a tudás közvetlenül beépíthető az oktatásba, így a hallgatók is naprakész, alkalmazható ismereteket kapnak.
Erre a tudásra alapozva lehet ipari együttműködéseket kialakítani, közös fejlesztéseket indítani, amelyek már közvetlen gazdasági értéket teremtenek. Egy sikeres fejlesztési folyamat végén pedig akár piacképes termékek, szolgáltatások vagy akár startupvállalkozások is létrejöhetnek.
Éppen ezért a siker kulcsa nem egyetlen eredményben mérhető, hanem abban, hogy ez a teljes lánc – a kutatástól az oktatáson át az ipari hasznosításig – mennyire működik hatékonyan és összehangoltan.
Ha tíz év múlva visszatekintünk erre az időszakra, mi lenne az a mondat, amely a legjobban leírná a zalaegerszegi innovációs központ szerepét a technológiai fejlődésben?
Egy olyan felfelé ívelő, dinamikusan fejlődő időszakként, amelyben a Széchenyi István Egyetem zalaegerszegi jelenléte hazai és nemzetközi szinten is meghatározó kapcsolati hálót épített ki egyetemek, kutatóintézetek és ipari szereplők együttműködésére alapozva, és egyben meghatározó szereplővé vált az energetikai alkalmazott kutatások területén.
KOVÁCS KÁROLY
Tartalom megosztása: