Interjú Lepsényi Istvánnal a Magyar Hidrogéntechnológiai Szövetség elnökével.
Az energiaátmenet egyik legizgalmasabb és egyben legösszetettebb kérdése ma a hidrogén szerepe. Miközben a villamosítás számos területen már kézzelfogható megoldásokat kínál, egyre világosabbá válik, hogy bizonyos iparágak – így a nehézipar, a közlekedés vagy a logisztika – dekarbonizációja elképzelhetetlen alternatív energiahordozók nélkül.
A hidrogén ebben a rendszerben nem csupán technológiai lehetőség, hanem stratégiai kérdés is: infrastruktúrát, szabályozást, iparági együttműködéseket és hosszú távú gondolkodást igényel. Magyarország számára különösen fontos, hogy ebben a formálódó ökoszisztémában ne csupán követő, hanem alakító szerepet töltsön be.
Lepsényi Istvánnal, a MÁV Csoport elnökével és a Magyar Hidrogéntechnológiai Szövetség elnökével arról beszélgettünk, hogy hol tart ma a hidrogénalapú gazdaság, milyen irányba halad az iparág, és milyen döntések határozzák meg a következő évtized energiarendszerét.
A hidrogént gyakran a „jövő energiahordozójaként” emlegetjük. Ön szerint ma még ígéret, vagy már stratégiai realitás?
A hidrogén és a hozzákapcsolódó technológia már most fontos szerepet játszik a gazdaságban, tehát egyértelmű, hogy jelenidőben kell beszélnünk a technológia kapcsán. De az biztos, hogy a hidrogén a jövő legígéretesebb energiahordozója lehet, de elterjedéshez vagy kiteljesítéséhez szükséges fejlesztéseket és lépéseket még meg kell tenni. Ez magába foglalja a zöldhidrogén előállításához – ahol megújuló energiaforrásokat állítunk rendszerbe a hidrogéngyártásához – tartozó technológiák tökéletesítését, meg kell oldani a hidrogén tárolását és szállítását nagy mennyiségben, illetve a zöldhidrogén felhasználásához szükséges infrastruktúra kiépítését, gondolok itt a mobilitásra, ahol a legfontosabb szerepet fogja játszani a zöldhidrogén.
Nemzetközi szinten is intenzív verseny zajlik a hidrogéntechnológiák fejlesztésében. Hol helyezkedik el ebben a versenyben Európa, és ezen belül Magyarország?
Magyarország egy globális gazdaság, mert vannak magyar KKV-k, középvállalatok és nagyvállalatok és magyarországi multinacionális vállalatok, amelyek mindegyike jelentős szerepet játszhat és játszik a kutatás-fejlesztésben, illetve a technológia megerősítésében. Hogy példát mondjak: itt van a Bosch, amelynek több száz kutatója dolgozik Magyarországon, vagy a Siemens, amely szintén jelentős kutatás-fejlesztést hozott Magyarországra. De itt említenék meg több hazai KKV-t, illetve tagvállalatunkat – BDN Automotive Kft., illetve a Hydrogen Revolution Kft. –, amelyek nagy léptékű fejlesztéseket, kreatív elmét megkövetelő kutatásokat végeznek Magyarországon. Európa és Magyarország is intenzív versenyben van a hidrogéntechnológiák fejlesztésében, hiszen a hidrogéntechnológia sokfélesége és az ökoszisztéma-szemlélet alapvető fontosságú ahhoz, hogy Európa sikeresen megvalósíthassa fenntarthatósági céljait.
A hidrogén esetében gyakran nem a technológia, hanem a rendszerszintű gondolkodás a szűk keresztmetszet. Hol látja ma a legnagyobb kihívást: termelésben, tárolásban, infrastruktúrában vagy felhasználásban?
Jelen pillanatban az infrastruktúra jelenti a legnagyobb kihívást. Az elmúlt években jelentősen fejlődtek a zöldhidrogén termelési technikák, lehetővé téve a hidrogén előállításának hatékonyabb és fenntarthatóbb módszereit. Ezek a fejlesztések csökkentették a költségeket és javították a skálázhatóságot, így a hidrogén életképesebb energiahordozóvá vált különféle alkalmazásokhoz. Ezen technológiai előrelépések ellenére azonban a hidrogén széles körű elterjedését továbbra is akadályozzák az infrastrukturális kihívások, különösen a szállítás és a tárolás területén. A nagy mennyiségű hidrogén tárolása és szállítása jelen pillanatban nem megoldott, pedig ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a zöldhidrogén biztos megoldást kínáljon például a hálózatok ingadozásainak kiegyenlítésére, ahol olyan nagyságrendű energiamennyiségekről beszélünk, amelyek a jelen technológiával még nem teljes mértékben kezelhetők.
A zöld hidrogén előállítása jelentős energiaigényű folyamat. Hogyan lehet biztosítani, hogy valóban fenntartható megoldásról beszéljünk, ne csak emisszió-áthelyezésről?
Magyarország megújulóenergia-infrastruktúrája már jól kiépített, energiamixét változatos források egészítik ki. Az ország elsősorban atom- és napenergiára támaszkodik a villamos energia előállításához, ami szilárd alapot jelent a fenntartható energiatermeléshez, viszont nem ad választ a rendszer időszakos hálózati szintű túltermelésére. Magyarország megújulókból már jelenleg is elég sok energiát állít elő, amelynek felhasználása időben eltolódik, tehát a zöldenergia-rendszerek időszakos lekapcsolása helyett a hidrogén jó alternatív megoldást kínál a tárolásra azáltal, hogy a rendszer számára hirtelen fölöslegessé váló többletenergia felhasználásával zöldhidrogént állítunk elő.
A közlekedésben – különösen a vasúti szektorban – egyre többször merül fel a hidrogén alternatívaként. Milyen szerepet szán ennek a technológiának a jövő mobilitásában?
Gyakorlatilag belátható határidőn belül a hazai közlekedési vállalatoknak is alkalmazkodniuk kell a meghatározott klímacélokhoz. Magyarország vasúti hálózatának legfontosabb vonalain ez már megoldott, mivel villamosított, de több ezer km van, ahol még nincs, és nem is érdemes felsővezetéket kiépíteni. Itt jelenhetnek majd meg a CO2-kibocsátó energiaforrások helyett – tehát például a dízel helyett – a hidrogénalkalmazások. Magyarországon is egyébként megkezdődött a hidrogénes autóbusz gyártása, hiszen a távolsági közlekedésben az elektromos járművek nem adnak tökéletes megoldást. Vasúti közlekedés esetében ilyen gyártás Magyarországon nincs, de már komoly tapasztalatokat szerezhetünk a külföldi kollégáktól.
A hidrogén gazdaság kiépítése jelentős beruházásokat igényel. Mi az a pont, ahol a piac már önállóan is működőképessé válik, és nem igényel folyamatos állami ösztönzést?
Egyértelmű, hogy a hidrogéngazdaság kiépítésének igen magas a beruházási igénye. A hidrogén-ökoszisztémában is keressük azokat a megoldásokat és témákat, amelyek finanszírozhatóvá teszik a technológiát, ahol a piac már önállóan is működőképessé válik, és nem igényel folyamatos állami ösztönzést. A hidrogéngazdaság kiépítésében a hazai vállalatok, egyetemek és a tudományos élet képviselői egyre nagyobb szerepet vállalnak, ami hozzájárul a gazdaság fejlesztéséhez és a technológiai innovációk elősegítéséhez. Nemzetközi szinten is elindultak olyan kezdeményezések – gondolok itt a hidrogénbankra –, amelyek elősegíthetik, hogy a technológia mihamarabb piacképessé váljon.
A szabályozási környezet kulcsszerepet játszik az iparág fejlődésében. Ön szerint ma inkább gyorsítja vagy fékezi az innovációt a jelenlegi európai keretrendszer?
Rendkívül sok vita van a szabályozás területén. Az európai szabályozásnak jelenleg vannak túlszabályozott elemei, gondolok itt a zöld hidrogén előállításával kapcsolatos túlzott szigorításokra. De Brüsszelben, tehát uniós szinten, és magyar kezdeményezések is vannak, amelyek azt szorgalmazzák, hogy jobban vegyék figyelembe az ipar igényeit. A technológia egyelőre gyerekcipőben jár, és a gazdasági, geopolitikai és szabályozási kihívások tovább nehezítik a zöld átmenethez kapcsolódó beruházásokat. Kiemelt cél, hogy a hidrogéngazdaság fellendítéséhez szükséges ösztönző jogszabályi környezetet kell létrehozni. A kezdeményezéshez nem csak a Magyar Hidrogéntechnológiai Szövetség, de több tagvállalata, nagy hidrogénhasználók is, mint az MOL vagy az MFGT, csatlakoztak, és számos javaslatot tettek a szabályozás ésszerűsítésére.
Az iparági együttműködések – energia, közlekedés, ipar – elengedhetetlenek a hidrogén elterjedéséhez. Magyarországon mennyire adott ennek az ökoszisztémája?
Ezért van és dolgozik a Magyar Hidrogéntechnológiai Szövetség, amelynek körülbelül 100 tagja van és ez magában foglalja az ökoszisztéma minden jelentős vagy kevésbé jelentős szereplőjét. A Szövetség kimondottan azt a célt is kitűzte maga elé, hogy ezeket a szereplőket ültessük le egy asztalhoz, és hozzuk közös nevezőre a közös érdekeket vagy esetenként eltérő érdekeket.
A technológiai hype és a gazdasági realitás között gyakran jelentős a különbség. Ön szerint mi az a terület, ahol a hidrogén kapcsán ma túlzott várakozások vannak?
Elsősorban a volumen és a gyakorlati felhasználás mértéke, mivel szerintem ennek még nincsen meg a feltétele. A technológiának magas a beruházási igénye és ennek a pénzügyi elemei még hiányoznak. Nem véletlenül ösztönzi a Magyar Hidrogéntechnológiai Szövetség, és keresi megvalósítási feltételeit az úgynevezett hidrogénbank magyarországi megindításának és alkalmazásának. Ez egy olyan technikai eszköz, amely hosszú távú szerződésekkel biztosítja a beruházók és előállítók tartós nyereségét és ugyanakkor a piac folyamatos ellátását zöld hidrogénnel.
Az energiafüggetlenség kérdése az elmúlt években új hangsúlyt kapott. A hidrogén milyen szerepet játszhat egy ország energiaszuverenitásának erősítésében?
Az ország energiaszuverenitásának erősítésében rendkívül fontos szerepet játszhat a megújuló energiával előállított hidrogén, amely jelentős mértékben meg tudja teremteni az ország önállóságát és stratégiai célkitűzéseit. Ennek feltételei adottak, ami nem jelenti azt, hogy bizonyos területeken ne szorulnának a nagyipari felhasználók továbbra is ammónia- vagy hidrogénimportra. Tény, hogy vannak olyan országok, ahol a természeti adottságok miatt olcsóbban állítható elő ammónia vagy zöldhidrogén, még a szállítási költséget is figyelembe véve. Tipikus példa erre Ausztrália.
Ha a következő 10–15 évre tekintünk, mi lesz az a döntés vagy fejlesztési irány, amely eldönti, hogy a hidrogén valóban meghatározó eleme lesz-e az energiarendszernek?
A karbonsemleges technológiák fontos eleme a megújuló energiával történő hidrogénelőállítás. Az a cél, hogy a hidrogéngazdaság fejlesztése során növeljük a karbonmentes és karbonszegény termelési módokat, és támogassuk a klímasemlegesség elérését. Így nem csak azon gondolkodunk, hogy megújuló energiát állítsunk elő, hanem arról is, hogy ebből hogyan lehet hidrogént előállítani, és utána hidrogénnel az energiapiacot életben tartani. Vagyis a hidrogéntechnológia nélkül megítélésünk szerint nem válhat teljessé a rendszer.
Személyes kérdésként: mérnökként és iparági vezetőként mi az, ami a leginkább motiválja Önt abban, hogy egy ilyen hosszú távon megtérülő, komplex rendszer építésében részt vegyen?
Mindig szerettem a kihívásokat, ahogy mindig is szerettem az új dolgokat. Jelen gazdasági helyzetünkben a hidrogén az egyik legnagyobb kihívás, amely a gazdaság nagyon sok ágazatát érinti és számos területen nyújthat megoldást. Nem volt kérdés számomra ennek a területnek a felkarolása.
Lakatos Attila
Tartalom megosztása: