A KLÍMAVÁLTOZÁS MEGFÉKEZÉSÉHEZ TÖBBET ÉS GYORSABBAN KELL TENNI
MIKÖZBEN A KLÍMAALKALMAZKODÁS IS ÉGETŐVÉ VÁLT
Közgazdász és fenntarthatósági szakember jelentős nemzetközi, vállalati tapasztalattal. Elsődleges feladatának tartja a fenntartható gazdaságba történő átmenet felgyorsítását, a tudásmegosztás és az együttműködés elősegítését a magyar üzleti élet, a tudományos és szabályozói szféra szereplői között. Hisz abban, hogy a fenntartható, felelős vállalati működés versenyelőny és hosszú távon az egyetlen lehetőség. A fenntartható építészet hazai elterjesztése érdekében végzett szakmai munkáját két rangos, nemzetközi díjjal, a Sabre Awards-szal és a European Excellence Awards-szal is elismerték. A Vállalati Fenntarthatóság Szakmai Nagykövetének választották. Számos meghatározó szervezet alapítója, úgy, mint a Magyar Környezettudatos Építés Egyesület és a Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület alapítótagja. Neves fenntarthatósági díjak szakmai zsűrijében végez munkát. Riportalanyunk, Márta Irén a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) ügyvezető igazgatója.
A világ gyorsan változó geopolitikai és szabályozási környezete is kihívások elé állítja a fenntarthatóság ügyét és magukat a vállalatokat is. Miközben a klímaváltozás üteme egyre fokzódik, annak következményei. negatív hatásai is felgyorsultak. Nem mindegy, hogy milyen szintre sikerül mérsékelni a felmelegedést, milyen állapotokhoz kell megtanulnunk alkalmazkodni és milyen károk és veszteségek árán.
Azonnali cselekvés és összefogás szükséges. Meggyőződésem, hogy a vállalatoknak kell a rendszerszintű változások élére állniuk, és megtenniük a szükséges lépéseket, de ez csak együttműködésben lehetséges, egyedül egyik szereplőnek sem fog menni – vallja a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) ügyvezető igazgatója, Márta Irén. Ezekről a szükséges lépésekről és más izgalmas kérdésekről beszélgettünk vele.
Napjainkban igazán aktuális, sőt felkapott téma a klímaváltozás és ennek a geopolitikai vonatkozásai és szerepe. Az eddig elért eredmények és a kitűzött klímacélok is veszélybe kerülhetnek a globális átrendeződések miatt? Hogy látja, miként érinti ez a vállalatokat?
Én alapvetően pozitív, optimista vagyok, és ez igaz ebben az esetben is. Bár számos nemzetközi fejlemény a fenntarthatósági törekvések ellenében hat, ez nem jelenti azt, hogy a klímaváltozással kapcsolatos elkötelezettségen a vállalatok enyhíthetnek. Sőt, azt látjuk, hogy egyre inkább nagyobb megértést és szerepet kell kapnia a témának a vállalati működésben. Az éghajlat változása magától nem fog lelassulni, inkább egyre súlyosabb lesz, és fontos látni, hogy ez nem egy lineáris változás, vagyis egyre szélsőségesebb folyamatokra számíthatunk, ezt vallják a klímatudósok és a szakterületet kutatók. Vagyis ez ténykérdés. Habár egyes globális és európai folyamatok a fenntarthatósági célkitűzések és azok elérésére irányuló elvárások is felpuhulni látszanak, a klímaalkalmazkodás és a mielőbbi érdemi cselekvés szükségessége nem lehet kérdés, ezt mindannyian tapasztaljuk is a mindennapokban. Ezért a klímaalkalmazkodás a fókusztémánk 2025-ben, és a teljes szakmai évünket meghatározza, hogy a közös gondolkodásba és cselekvésbe bevonjuk a tagvállalatokat és a szakértőket a rendezvényeinken és a szakmai együttműködéseken keresztül.
Vajon mi a fontosabb: a széndioxid kibocsátás csökkentése vagy az alkalmazkodás? Mitigáció vagy adaptáció?
Rövid és egyértelmű válaszom, hogy mindkettő egyformán fontos, és egymással összefüggésben kell őket értelmezni. Lehet, hogy nem annyira köztudott, de érdemes kiemelni, hogy hazánkban nagyobb arányban vagyunk kitettek a klímaváltozás negatív hatásainak, mint amilyen a globális ÜHG-kibocsátáshoz való hozzájárulásunk. Tehát kiemelten fontos, hogy az adaptációról a probléma súlyához és súlyosságához mérten gondolkodjunk.
A klímaalkalmazkodás fontossága néhány éve vált ismertté, de még napjainkban is némileg háttérbe szorul az éghajlatváltozás kezelésén belül. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése azonban önmagában nem elég a klímaválság teljes kezeléséhez. Sem a rendszereink, sem az infrastruktúráink nem alkalmasak a megváltozott klíma kezelésére. Ha csak a kibocsátásunkat csökkentjük, de nem alkalmazkodunk, a már most biztosan végbemenő felmelegedés akkor is hatalmas károkat fog okozni. Ha csak alkalmazkodunk, de a kibocsátásunkat nem csökkentjük, akkor pedig olyan mértékű lesz az éghajlatváltozás, amelyre már nem tudunk felkészülni. Ez a két tevékenység tehát csak együtt lehet sikeres, ráadásul összefogás és együttműködés nélkül nem lehet megvalósítani.
A vállalatok vezetői hogyan látják ebben a szerepüket? Miként tudnak alkalmazkodni a megváltozott világunkhoz?
Megszaporodtak az időjárási szélsőségek, melyek súlyosan érintik a vállalatokat is. Világszinten 16 millió dollárba kerül óránként az ebből eredő kár és veszteség. És ez a szám csak egyre magasabb lesz, hiszen az extrém időjárási eseményeknek a gyakorisága és számossága is nő, nem számíthatunk arra, hogy ebben lassulás lesz. A Világgazdasági Fórum minden évben elkészíti a globális kockázatokra vonatkozó riportját, amelyben vállalatvezetőket kérdez. A legfrissebb jelentésben a megkérdezett vezetők az extrém időjárási körülményeket 2 év távlatában a második, 10 év távlatában pedig az első helyre sorolják legnagyobb kockázati tényezőként. És az első ötben csak környezeti és éghajlati kihívások szerepelnek. A vezetők tehát érzik a probléma súlyát, de kérdés, hogy miként tudnak erre felkészülni és proaktívan tenni. Minden egyes cégnek meg kell vizsgálnia, hogy hogyan érintheti a működését hosszú távon az elkerülhetetlen folyamat, felmérni a kockázatokat, az új lehetőségeket is és kidolgozni a megváltozott világunkhoz történő alkalmazkodási tervet.
A vállalatok kockázatkezelési stratégiájában egyre nagyobb szerep jut a környezeti tényezőknek, sürgetővé vált, hogy a vezetők ezzel érdemben foglalkozzanak. A március végén rendezett Üzleti reggeli és fórum rendezvényünkre ezért hívtuk meg Jan Pokorny-t, az ENKI alapítóját és kutatási vezetőjét. A professzor gondolatébresztő előadásában rámutatott a természeti folyamatok összefüggéseire, és kiemelte, hogy ha nem értjük meg a rendszer működését és a kapcsolódó folyamatokat, akkor a klímaadaptációban sem tudjuk megfelelően használni ezt az alapvető lehetőséget és adottságot. A vezetőknek nem kell környezetmérnökké válniuk, viszont elengedhetetlen, hogy megértsék az összefüggéseket, ezáltal pedig számos eszközt kapnak a kezükbe a mitigációhoz és az alkalmazkodáshoz is. Érdemes rávilágítani, hogy mindkét területen hatalmas szerepe van a természetalapú megoldásoknak, néha nem új technológiákra és hatalmas beruházásokra, hanem a mélyebb megértésre és korábbi szokások újbóli meghonosítására van szükség, pl. a fák, a zöld felület szerepe az épületek klímatizálásában, vagy a vizes élőhely létrehozása a biodiverzitás adta lehetőségekkel és annak megóvása érdekében.
Arról van információ, hogy a hazai vállalatok hogyan állnak ezeken a területeken?
Év elején publikáltuk a Towards Net Zero klímafelmérésünk eredményét, amelyet a Deloitte szakmai támogatásával készítettünk a tagvállalataink megkérdezésével, vagyis a területen élenjáró cégek bevonásával. A tudományosan megalapozott csökkentési célok meghatározása, kibocsátások mérése, és csökkentése területén határozottan érezhető a fejlődés, egyértelműen egy erőteljes minőségi javulást látunk. Azonban a vállalatok 91%-a ugyan érzi a klímaváltozás hatásait, de mindössze 16%-ának van klímaadaptációs akcióterve. Fontos eredmény, hogy a válaszadó vállalatok 66 százaléka már rendelkezik konkrét kibocsátáscsökkentési céllal, amely 9%-os növekedés a 2022-es eredményekhez képest. A felmérés szerint a hazai élenjáró vállalatok 38 százalékának van olyan tudományos kibocsátáscsökkentési célja, ami a 1,5 fokos célnak megfelel. Ez magasabb, mint a globális átlag.
A mérésben nagy előrelépés volt az előző, két évvel ezelőtti felméréshez képest, hogy a vállalatok 68 százaléka már méri a saját működésükből és a beszerzett energiából származó kibocsátásokat. Az pedig nemzetközi szinten is kimagasló eredmény, hogy a válaszadók immár 43 százaléka rendelkezik üvegházhatású gázzal kapcsolatos, értékláncra vonatkozó adatokkal, amely megduplázódott a 2022-es felméréshez képest. Ez az eredmény jól szemlélteti, hogy a szigorodó szabályozások és a növekvő befektetői elvárások hatására a fókusz egyre inkább túllép a vállalat saját működésén, és az értékláncszemlélet kerül előtérbe.
Mennyire elég ez az eredmény? Mire lenne még szükség?
Nagy nyomás nehezedik a hazai vállalatokra, elsősorban a német kulcspiacok és nemzetközi anyavállalataik ambiciózus klímacéljai miatt, hogy maguk is megfeleljenek ezeknek az elvárásoknak. Ez az egyik legnagyobb hajtóerő jelenleg a vállalati fenntarthatósági lépésekben. Ezért az egyik legfontosabb kérdés, hogy ennek a nyomásnak a csökkenésével hány vállalat tart ki a folyamat mellett és folytatja akár önként is az adatgyűjtést. Az biztos, hogy azonnali és drasztikus cselekvésre van szükség a kibocsátáscsökkentés és a klímaadaptáció területén egyaránt. Bíztató tendencia a már említett jelentős előrelépés a kibocsátásmérés terén.
Az egyre nagyobb számban készülő fenntarthatósági stratégiák és mérőszámok alkalmazása nagy hatással van a klímaalkalmazkodásra és a fizikai kockázatok értékelésére. A fenntarthatósági szempontok pénzügyi döntésekbe való beépítése egyértelműen elősegíti a reziliencia tervezését. De látjuk, hogy ez egy nehezen megfogható téma a vállalatok számára, ezért abban tudunk leginkább segíteni, hogy gyakorlati megoldásokat és további kapaszkodókat adunk, segítve őket az érdemi lépésekben. Ebben hatalmas szerepe van tagvállalatok közötti tudásmegosztásnak, hatalmas erősség, hogy erre tudunk építeni. De az a jó hír, hogy léteznek valóban élenjáró vállalatok, melyek teljes működésüket fenntarthatóvá alakítják, és komolyan veszik a vállalásaikat. Több ilyen vállalatra és sokkal nagyobb erőfeszítésre lenne szükség.
Kovács Károly
Tartalom megosztása: