Felelősséggel tartozunk az örökségünkért, a társadalomért és közvetlen környezetünkért. Interjú, Szabadics Rolanddal a SZABADICS Építőipari Zrt. operatív igazgatójával.
Az építőipar ma egyszerre küzd rövid távú gazdasági nehézségekkel és hosszú távú strukturális kihívásokkal. A megrendelések hullámzása, a költségek emelkedése és a munkaerőhiány mellett egyre erősebben jelenik meg a fenntarthatóság kényszere is – nemcsak technológiai, hanem működési és szemléletbeli szinten.
Ebben a környezetben különösen felértékelődik azoknak a vállalatoknak a szerepe, amelyek nemcsak reagálnak a változásokra, hanem képesek irányt is mutatni. A SZABADICS Cégcsoport az elmúlt években nemcsak stabil szereplője maradt az ágazatnak, hanem a fenntarthatóság, a közösségi szerepvállalás és a hosszú távú gondolkodás terén is markáns pozíciót épített.
Szabadics Rolanddal, a SZABADICS Építőipari Zrt. operatív igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan lehet egy építőipari vállalatot hatékonyan működtetni egy kiszámíthatatlan környezetben, mit jelent ma a zöld építés a gyakorlatban, és milyen irányba tart az ágazat.
Az építőipar az elmúlt időszakban jelentős bizonytalanságot élt meg. Operatív vezetőként mi jelenti ma a legnagyobb kihívást a mindennapi működésben?
Az építőipar az elmúlt időszakban folyamatos bizonytalanságban működik, és ez ma a mindennapi operatív döntésekben jelenti a legnagyobb kihívást. A geopolitikai helyzet miatt egyrészt az alapanyagárak gyors és sokszor nehezen tervezhető változása, másrészt az alapanyag ellátás bizonytalansága komoly kockázatot jelent a kivitelezések ütemezésében és költségtervezésében. Emellett jól látható a beruházások számának csökkenése is, ami óvatosságra kényszeríti az egész ágazatot, valamint egy jóval kiélezettebb versenyhelyzetet eredményez, amikor egyes cégek a túlélésük miatt áron alul is vállalkoznak. Mindezt tovább nehezíti, hogy az építőipar ma nem tartozik a legkedveltebb karrierlehetőségek közé: a fizikai munkát vállalók száma folyamatosan csökken, miközben a szakmai elvárások és a hatékonysági kényszerek egyre nőnek. Cégvezetőként a feladatunk az, hogy ebben a környezetben is kiszámítható működést biztosítsunk, megőrizzük a szakembergárdát, és rugalmasan alkalmazkodjunk a gyorsan változó feltételekhez.
Sok cég számára a jelenlegi időszak a visszafogásról szól. Önök inkább stabilizációként, kivárásként vagy tudatos újrapozicionálásként élik meg ezt az időszakot?
Mi ezt az időszakot nem egyszerű kivárásként éljük meg, hanem tudatos stabilizációként és belső megerősödésként, valamint várjuk a piac tisztulását is. A SZABADICS Cégcsoportnál mindig az volt – és ma is az – a feladatunk, hogy magas minőségű, megbízható munkát adjunk ki a kezünkből, és lépést tartsunk a fejlődéssel, még akkor is, amikor a piaci környezet bizonytalanabb, minden kormányon lévő adminisztrációnak szüksége van professzionális, minőségi piaci szereplőkre. Két olyan alapértékünk van, amelyhez minden körülmények között ragaszkodunk: a minőségi munka és az adott szó szentsége. Ezek még a nagyapámtól származnak, aki a cégünket alapította, és a mai napig meghatározzák a gondolkodásunkat. Úgy gondoljuk, hogy hosszú távon ezek jelentik a valódi versenyelőnyt. A jelenlegi időszakot tudatosan belső fejlesztésekre és működési optimalizálásra használjuk fel: erősen fókuszálunk a BIM által az építési digitalizációra, belső kohézió erősítésére, a folyamataink optimalizálására és a fenntarthatósági szempontok erősítésére. Emellett új irányként elindítottuk önálló ingatlanfejlesztéseinket is, amely nemcsak diverzifikációt jelent, hanem hosszabb távon stabilabb működési alapot is adhat a cégnek.
A költségek kiszámíthatatlansága – alapanyag, energia, alvállalkozói díjak – komoly nyomást jelent. Hogyan lehet így tervezhető és felelős működést fenntartani?
Ahogy az első kérdésre is említettem, egy folyamatosan változó környezetben működünk, ahol a költségek kiszámíthatatlansága valóban komoly nyomást helyez a szereplőkre. Számunkra kulcskérdés a felelősségteljes versenyeztetés és a hosszú távú gondolkodás. Törekszünk hosszabb távú keretszerződések kialakítására mind beszállítói, mind alvállalkozói oldalon, mert ezek adnak valamennyi stabilitást egy hektikus piacon, azonban vannak olyan helyzetek amikor hosszabb projektnél a szakaszos megrendelések is hatékonyan tudnak működni, ha látjuk előre az árak csökkenő tendenciáját. Emellett folyamatos piackutatást végzünk a stratégiai jelentőségű anyagok áraival kapcsolatban, hogy időben tudjunk reagálni a változásokra. Úgy gondolom, ma a felelős működés nem azt jelenti, hogy minden kockázatot kizárunk – ez lehetetlen –, hanem azt, hogy előre gondolkodunk, több forgatókönyvvel tervezünk, és nem rövid távú kompromisszumok mentén hozzuk meg a döntéseinket.
Az építőiparban a fenntarthatóság gyakran technológiákhoz kötődik. Ön szerint a valódi változás inkább az eszközökben vagy a gondolkodásmódban történik?
Erre a kérdésre szerintem egyértelmű a válasz: a valódi változás elsősorban a gondolkodásmódban, a mindsetben történik, nem az eszközök szintjén. A technológiák nagy része ma már rendelkezésre áll az építőiparban is – legyen szó energiahatékonyságról, digitalizációról vagy fenntarthatóbb anyaghasználatról. A kérdés az, hogy hogyan és milyen szemlélettel használjuk ezeket, illetve az üzleti érdekeket mennyire vesszük prioritásba – sajnos meglátásom szerint a költség-megtérülés aspektus a legmeghatározóbb tényező egy „zöldebb” technológia vagy anyag használatánál. Emellett hozzáteszem, hogy a piaci szereplők nincsenek is megfelelő nyomás alá helyezve a szabályozás által.
Mit jelent a gyakorlatban a „zöld építés” egy kivitelező szemszögéből? Hol találkozik a megrendelői elvárás és a kivitelezési realitás?
Kivitelezői szemszögből a „zöld építés” a gyakorlatban elsősorban tudatos döntések sorozatát jelenti a tervezéstől a megvalósításig. Fontos ugyanakkor kimondani, hogy a lánc elején még komoly kihívások vannak: a tervezői oldalon sok esetben még kevés a valóban gyakorlati tudás a zöld megoldásokról, ami már eleve korlátozza a lehetőségeket. A másik oldalon a megrendelők jellemzően erősen költségérzékenyek, és gyakran nem hosszú távban gondolkodnak. Sokszor találkozunk azzal, hogy az üzemeltetési költségek, az életciklus szemlélet vagy a fenntarthatóság későbbi előnyei háttérbe szorulnak a beruházási-építési költség minimalizálásával szemben. A kivitelezési realitás ott találkozik a megrendelői elvárással, ahol ezekről őszinte, szakmai párbeszéd tud kialakulni.
Látszik már valódi piaci igény a fenntarthatóbb megoldásokra, vagy ez még inkább szabályozási és kommunikációs szinten erős?
Ma már látszik valódi piaci igény a fenntarthatóbb megoldásokra, de ez még nem egységesen jelenik meg a piacon. A nagyobb volumenű, elsősorban komplex magánprojektek esetében egyre gyakrabban elvárás valamilyen komolyabb fenntarthatósági minősítés elérése, ott ez már üzleti és szakmai alapkövetelmény. Ugyanakkor az alacsonyabb értékű, főleg állami projekteknél ez még jellemzően nem döntő szempont, sokszor háttérbe szorul az árérzékenység miatt. A szabályozási környezet jelenleg nem gyakorol elég erős nyomást ahhoz, hogy ez általános piaci normává váljon, ezért sok esetben inkább kommunikációs, marketing szinten jelenik meg a fenntarthatóság. Sajnos gyakran találkozunk greenwashinggal is, amikor a valódi tartalom nem áll arányban az üzenetekkel. Mi tudatosan igyekszünk ezen túlmenni: a saját társasházi fejlesztéseinknél teljes karbonleltárt készítünk, mert úgy gondoljuk, hogy csak mérhető, átlátható adatok mentén lehet hitelesen beszélni fenntarthatóságról. Hosszú távon ez az irány fogja elválasztani a valóban felelős szereplőket a piacon.
A Szabadics Zrt. számára fontos a társadalmi szerepvállalás és a közösségi ügyek támogatása. Ez mennyiben értékalapú döntés, és mennyiben része egy hosszú távú vállalati stratégiának?
A társadalmi szerepvállalás számunkra alapvető fontosságú, mert abban hiszünk, hogy amit mi kapunk a közösségtől és a környezetünktől, abból kötelességünk vissza is adni. Ez lehet egy elcsépelt marketingszöveg is, de az igazság az, hogy bármilyen felkérésre, ami szívünknek kedves nagyon nehezen mondunk nemet. Ez nem kampányszerű tevékenység, hanem hosszú távú elköteleződés. Ennek egyik legfontosabb formája a SZABADICS a Gyerekekért Alapítvány, amely hátrányos helyzetű gyermekek támogatására jött létre. Emellett tanulmányi versenyeket és sportversenyeket segítünk, mert meggyőződésünk, hogy a tudás, a teljesítmény és a közösséghez tartozás hosszú távon valódi esélyt ad. A sportversenyeket nem csak anyagilag igyekszünk támogatni, hanem számos eseményen résztvevőként indulunk, többek között ilyen a Koraszülött futás, Ultrabalaton, Kis-Balaton futóverseny, valamint a Tour de Zalakaros szombati napján évről évre megszervezzük a Magyarország legnagyobb céges csapat kerékpárversenyét, a SZABADICS Ride-ot.
Fontos számunkra az edukáció és a jövő szakembereinek megszólítása is: több felsőoktatási intézménnyel van stratégiai együttműködésünk, amelynek keretein belül a Pannon Egyetemen hallgatói sarkot hoztunk létre, minierdőt telepítettünk. Elindítottuk a Szabadics Summer Bridge Camp 1.0 t, ahol egyetemi hallgatókat látunk vendégül, és igyekszünk közelebb hozni számukra a szakma valós működését. Korábban személyesen is részt vettem egy körforgásos gazdálkodási platform építőipari munkacsoportjának vezetésében, és ma is fontosnak tartjuk a folyamatos szemléletformálást. Emellett több helyi szervezetnek is aktív tagjai vagyunk, mert hiszünk abban, hogy egy vállalat akkor működik felelősen, ha nemcsak gazdasági, hanem társadalmi értelemben is jelen van a közösség életében.
Az építőipar egyik legnagyobb strukturális problémája a munkaerőhiány. Mit lehet tenni azért, hogy ez az ágazat újra vonzó legyen a fiatalok számára?
A munkaerőhiány valóban az építőipar egyik legnagyobb strukturális problémája, és a megoldás nem egyetlen eszközben rejlik. Ahhoz, hogy az ágazat újra vonzó legyen a fiatalok számára, elsősorban meg kell mutatni, hogy ez ma már egy modern, folyamatosan fejlődő és innovatív terület. A digitalizáció ebben kulcsszerepet játszik: az építőipar egyre inkább technológia és tudásintenzív szakma, nem kizárólag fizikai munkavégzés. Az építőiparban maradandó dolgok születnek, amelyek hosszú időre meghatározzák a környezetünket – ennek a szépségét és jelentőségét sokkal erősebben kell kommunikálni a fiatal generáció felé. Ezt hivatott elősegíteni az előbb említett nyári táborunk is. Azt is meg kell mutatni, hogy nehéz körülmények között az összefogás valódi erőt jelent. Kiemelten fontosnak tartom a fiatalabb és idősebb generációk együttműködését: a tapasztalat és a friss szemlélet találkozása adhat stabil alapot a jövő építőiparának. Ha mindezt innovációval és nyitott gondolkodással párosítjuk, az ágazat újra vonzó és perspektivikus karrierlehetőséggé válhat. Én optimistán tekintek a fiatalokkal való együttműködésre, övék a jövő.
A digitalizáció – akár BIM, akár adatvezérelt folyamatok – egyre erősebben jelenik meg. Az operatív működésben ez már kézzelfogható változás, vagy még inkább jövőbeli irány?
Az építőipari digitalizáció ma már nem jövőbeli irány, hanem a mindennapi operatív működés része – legalábbis azoknál a cégeknél, amelyek tudatosan foglalkoznak vele. A BIM re mi nem pusztán technológiai eszközként tekintünk, hanem szemléletváltásként: másfajta tervezést, együttműködést és döntéshozatalt jelent a teljes projektéletciklusban. A Cégcsoportunknál a digitalizáció és az adatvezérelt működés stratégiai célterület, egyértelműen hatékonyságnövelést és egy megnövekedett teljesítésbiztonságot eredményez, ezért ez számunkra nem a jövő, hanem a jelen. A víz- és közműépítés területén előrébb járunk a versenytársainknál a digitális megoldások alkalmazásában, köszönhetően a talajradar alkalmazásának és az automata gépvezérlés használatának. A magasépítésben ugyanakkor őszintén látjuk, hogy van még felzárkóznivalónk az élen járó piaci szereplőkhöz képest. Ezt nem problémaként, hanem fejlesztési irányként kezeljük: a célunk az, hogy egységesen magas digitális színvonalon működjünk minden üzletágunkban.
Egy kivitelező cég esetében a minőség, a határidő és a költség háromszöge folyamatos egyensúlyozást igényel. Hogyan változott ennek a három tényezőnek a súlya az elmúlt években?
Az elmúlt években a minőség–határidő–költség hármasának belső súlyozása egyértelműen átrendeződött. Építőiparban azt mondjuk, hogy ebből a 3 tényezőből 2-t lehet csak választani, mi egy kicsit máshogyan gondolkozunk. Nálunk ma még nagyobb fókusz került a minőségre, mert hosszú távon csak az ad valódi biztonságot – szakmailag és üzletileg is. A határidő továbbra is szent és sérthetetlen: a megbízhatóság az egyik legfontosabb értékünk, és ezt a partnereink felé következetesen tartjuk. Ugyanakkor a jelenlegi piaci és gazdasági környezetben elkerülhetetlen, hogy a költségek oldalán is tudatosabban gondolkodjunk. Ma a feladat az, hogy minél költségoptimalizáltabb megoldásokat találjunk anélkül, hogy a minőség vagy a határidők sérülnének, a klasszikus value engineering felértékelődött. Ez folyamatos egyensúlyozást igényel, de úgy látom, hogy a fegyelmezett tervezés, a jó előkészítés és a tapasztalat ebben a helyzetben is működőképes megoldásokat ad.
Az építőipar jelentős hatással van a környezetre. Ön szerint ma nagyobb felelősségünk van abban, amit építünk, vagy abban, ahogyan építünk?
Az építőipar hatása a környezetre rendkívül jelentős, ezért ma már nem kérdés, hogy sokkal nagyobb a felelősségünk ezen a területen, mint korábban. Véleményem szerint nem lehet élesen szétválasztani azt, hogy mit építünk és azt, ahogyan építünk – a kettő együtt adja a valódi felelősséget. A fenntarthatóság klasszikus definíciót átalakítva, úgy és olyan épületeket, építményeket olyan anyagokkal hozzunk létre, hogy az ne korlátozza a jövő generációi szükségleteit. Ebben a gondolatban a hosszú távú, felelősségteljes gondolkodás a lényeg.
Személyes kérdésként: egy ilyen sokszor hektikus, nagy felelősséggel járó iparágban mi az, ami hosszú távon motiválja, és segít megtartani a fókuszt?
Amikor ezt a kérdést elolvastam, egyből a kérdésben benne volt a válasz csak más kontextusban: a felelősség. Felelősséggel tartozom azért az örökségért, amit nagyapámtól-szüleimtől harmadik generációs vezetőként megkaptam, felelősséggel tartozom a kollégáimért, hogy megfelelő megélhetést, jövőképet, motivációt, munkakörnyezetet tudjunk nekik biztosítani és felelősséggel tartozunk a társadalomért, közvetlen környezetünkért, hogy megfelelő mértékben támogassuk őket, tudásunkat hasznosítsuk, munkánkkal, építményeinkkel, épületeinkkel jobbá tegyük az emberek életét.
KOVÁCS KÁROLY
Tartalom megosztása: